A természetes urán kétféle izotóp elegye: a ²³⁵U 0.7%-át, a ²³⁸U a 99.3%-át teszi ki. Mivel a ma leginkább elterjedt reaktorok főleg a 235-ös tömegszámú uránt használják üzemanyagnak, szükség van ennek az izotópnak a (részleges) elválasztására az üzemanyaggyártás során. A ma működő energetikai reaktorok döntő többségének üzemanyaga enyhén dúsított urán (5% alatti ²³⁵U-tartalommal).

A dúsítás során keletkező hulladék a szegényített urán. Ebben a 235U részaránya kisebb (0.2%-0.3%), mint a természetben előforduló uránban. Általában a dúsítás során használt vegyület (urán-hexafluorid, UF6) formájában tárolják, mivel a technológia fejlődése, illetve az urán piaci árának növekedése bármikor gazdaságossá teheti a maradék 235U-tartalom kivonását is.	Urán-hexafluorid tartályok
A szegényített urán fajlagos aktivitása nagyon kicsi. Az urán nagy sűrűsége miatt egy részét felhasználják az energiatermeléstől távol álló területeken is. A nagy sűrűség miatt jól használható pl. gamma-sugárzás elleni árnyékoláshoz, vagy repülőgépeken ellensúlynak. Sajnos van katonai felhasználása is: újfajta, nagy átütőerejű lőszerek készíthetőek belőle. A szegényített uránból szaporító reaktorok számára üzemanyagot lehetne gyártani, amiben a 238U-ból hasadóanyag (plutónium) keletkezik. A technológia erre már létezik, jelenleg azonban gazdaságtalan.